Pinceajtó

Az élet bolyongás. Keressük az igazit, a megfelelőt, a társat....közben meg-megállunk, próbálkozunk....hátha ő lesz Az, de legtöbbször tovább megyünk utunkon, mert ki minket szeret, elhagyjuk, akiért mi lángolunk, lelép tőlünk.....nincs megállás, csak pihenők...remélem, megérkezünk.

 

A férfi is olyan, mint a kutya: ha nem eteted vagy simogatod jó helyen, egyből ugat...
 

Igen, újra jönnek a gondolatok, új érzések, új tapasztalatok. Szóval Gemi ébredj velem együtt , Te pedig olvass, szeress.

Nem kell olyan ember aki nem tudja megoldani a saját gondját és aki azt várja, hogy mindig majd segít neki valaki. Előbb utóbb mindenkinek a saját lábára kell állnia, és nem én szeretnék a tanúja lenni a botladozásának. Mindenkinek akadnak problémái, nekem is kijutott belőle....ezért nem egy gyenge lélek kell mellém, hanem aki tapasztalta már a szart is és tudja milyen lent, és milyen nehéz változni így tudja értékelni az apró dolgokat is..

 

Eszty

 

 

"Igazából ez egyszerű. Ha valaki tudja, odavan érte a csaja, és ő is odavan érte, akkor két lehetőség van: Vagy vele marad végleg, vagy dobja, mert beszari, és kergeti tovább a nőket! Ennyi!" /csakegypont/

 

 

 

 

 

Miért nem merünk mindent kimondani? Miért félünk a másik reakciójától? Miért zárkózunk el bizonyos dolgok elől? Miért nem adunk ki magunkból minden pozitív és negatív érzést is??? Miért vagyunk olyan szerencsétlen, félők, akik saját társukkal, szülőjével v. barátjával nem merik megosztani minden egyes érzéseiket, gondolataikat, vágyaikat, aggodalmaikat, kicsattanó örömüket?? Vagy nem szabad mindent kiadnunk, mert akkor unalmassá válunk vagy nem lesz semmi misztériumunk, félünk nyitott könyvvé válni?? Mivel jobb, blokkot képezni? Mivel jobb, hogy bennünk él egy mondat, egy érzés, bármi, és nem engedjük szabadon??? Semmivel!!!! Mi mégis csendben hallgatunk.....ahelyett, hogy lenne merszünk szabadnak lenni, szabadon érezni, beszélni, nem félni a következményektől, hisz a félelem jót nem szül....gyengék vagyunk, s egonk erős....bezár sok mindent belénk, amit mi legszívesebben kiszakítanánk, kiordítanánk magunkból.....talán még akkor is, ha attól nem változna semmi, de mégis megkönnyebbülnénk, pillanatnyi lebegés fogna el.....talán.

Az ember egy nagy kérdőjel....

A katolikus egyház jelenleg három különböző szentet ismer Valentin, illetve Valentinus néven - mindegyikük mártírhalált halt. Az egyik legenda szerint Valentin a harmadik században papként szolgált egy római templomban. Abban az időben élt, amikor második Claudius császár rájött arra, hogy az egyedülálló férfiak sokkal jobb katonák, mint akik feleséggel és családdal rendelkeznek, ezért betiltotta a házasságkötést. Valentin felismerte a császári rendelkezés igazságtalanságát, és titokban továbbra is összeadott fiatal párokat. Amikor Claudius tudomást szerzett Valentin tevékenységéről, halálra ítélte az áruló papot.

Van, aki szereti és ünnepli, készül rá már hetekkel korábban. Van, aki utálja, mert amcsiktól felvett ünnep, s miért lepje meg kedvesét kötelező jelleggel az ember?! Bár a fentiekből az derül ki, hogy nem is amcsi ünnep! :) Legfeljebb ők fektettek rá nagy marketinget. :)

Nem hinném, hogy ez kötelező, de szerintem ünneplésre méltó érzés a szerelem, ahogyan a karácsony a szeretet ünnepe, miért ne lepnénk meg vmi apró kedvességgel szerelmünket a mai napon?? Elég egy szál virág, egy meghitt este, nem kell, hogy a pénzköltésről és a csicsáról szóljon.

"A szerelem erő, amely jobbá teszi a világlelket,mert amikor szeretünk mindig jobbak akarunk lenni."

 

Boldog szerelmeket! :)

... is lehet ölni ha szeretni hagyjuk magunkat...

"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt, mi lesz ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni, És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát. És azt gondolta: "Csapdát állítok neki.Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta barátnőinek, akik azt mondták: "Neked aztán mindened megvan."
De szép lassan különös átalakuláson ment át:most, hogy övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult.
A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra,a mikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annk idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje….”

(Paolo Coelho - 11 perc )

"...igazából nem kíváncsiak a férfiak véleményére, ők a sajátjukat akarják hallani, csak mélyebb hangon..."                                         
                                                                Smarter than a fifth grade

Húú, de bekussoltunk Pontocskám! :) Elöntött a gondolatlanság?: Beszürkült az agyunk, ahogyan beszürkült az időjárás? Igen....beszürkült, beszűkült....rám nagyon is nagy hatással vannak az évszakok...tavasszal ébredezem, ahogyan a rügyező fák, élénkebb lesz a tekintetem minden egyes madárcsicsergéssel és a növekvő napsugarakkal. Ahogy magamba szívom a tavasz illatát, a friss, harmatos , de még enyhén csipkelődő reggeli levegőt, úgy növekszik bennem egyre az energia s az életkedv! :) Talán olyan ez, mint mikor a medve lassan, komótosan előmerészkedik sötét, hűvös odujából az első melengető napsugarak érkeztével......aztán egyre szaporábbak leszünk mi is.....mire beköszönt a nyár, a langyos szél, mely arcunkba fújja hajunkat, s fellebbenti szoknyánkat, máris örömtáncot járunk, annyi az energiánk, s máris szebbnek látunk mindent, s mindenkit. Nem hiába mondják a tavaszt a szerelem havának, akkor minden feléled, s új erőt nyer, s megváltozik, kivirágzik, s nyáron valósággal ragyogunk a tüzes nappal együtt, s mi magunk is tüzessé válunk! :)

Télen mivel tüzelheti fel magát az ember? Vagy talán szükséges egy kis elvonulás, befordulás? Igen, azt hiszem erre is szükség van, mert különben lehet, nem bírnánk szusszal. :) Kell egy kevés nyugodt, szürke, hűvös nap, kezünkben forralt borral, halk lassú, meghitt zenével a háttérben, gyertyafény és meleg szoba....persze legjobb, ha ezt nem egyedül tesszük, de akár magunkban is meglehet a hangulata, ha megteremtjük.....biztos sikerülhet is! :)

Szép téli estéket mindenkinek, aki utálja a telet velem együtt. :) Próbáljuk meg élvezni! :)

Ja, és kívánom, hogy legyen idén fehér karácsonyunk!!! Kívánja mindenki, hátha bejön! :))

"TÉL: DECEMBERTŐL FEBRUÁR ELEJÉIG

A tél a megtisztulás, a tisztánlátás, az elmélkedés, az egyensúly és a bölcsesség érésének az időszaka. Ilyenkor gondoljuk át a jövőre vonatkozó terveinket a múlt tapasztalataira alapozva. A téli telihold fehér, így munkahelyünket, otthonunkat népesítsük be fehér színű tárgyakkal, virágokkal. Gondoljunk arra, milyen tiszta a fehér, és ugyanolyan lesz környezetünk is. A ciklus végén állítsunk vízsugárba egy fehér textildarabot és egy szál fehér virágot, hogy megtisztítsuk magunkat a szennytől és pozitív energiát gerjesszünk."

 

"A többi fiúval ellentétben képtelen vagyok úgy lefeküdni valakivel ha nem vagyok szerelmes...szerencsémre pillanatok alatt szerelmes leszek..."

 "Már megtanultam, hogy a tökéletes pasi nem létezik....viszont azt tudom, h minden embernek vannak olyan tulajdonságai amik Őt különlegessé teszik...és nem a hibákat kell kutatni hanem ezeket a tulajdonságokat...."

(Bettubari)

.....az ember alapvetően monogám vagy poligám természetű lény???

Nehéz dönteni! A társadalom alakította ki a monogámia helyességét? Hogy az legyen a követendő? Vagy az élet, és emberi mivoltunk változása a korral, életvitellel stb?
Vagy csak némely férfiak vadászösztöne túl erős? Persze nők is vannak jócskán..... Vagy ok nélkül nem lépne félre senki?? Nem, abban az egyben biztos vok, hogy vannak, akiknél minden stimmel otthon, mégis félrelépnek néha.....de persze párjukat szeretik, s érzelmileg a másik nem jelent semmit, csak egy numerát...... De akkor miért kell? Akkor lélekben nem oké az ember, s mégis vmi pluszt ad kis lelkivilágának, ha félremegy?
Ha valóban megtaláljuk a másikfelünket, akkor úgy képzelném, hogy nem lép félre sem nő, sem férfi. Hogy van annyi önkontrollja, tartása és tisztelete a másik felé, hogy nem teszi meg. :)
De ha elfojtunk vmit, az nem jó, és később felszínre tör......ezt mondják egyesek.....akkor most mi a jó??
Nem tudok biztosan dönteni! Nem tudok 100%-ig arra szavazni, hogy a monogámia vagy a poligámia a normális.
Szeretném, ha a monogámia lenne az, és annak híve vok! Mégis azt mondom, hogy sosem tudhatom, mit hoz a jövő......ha vki félrelép, és megbánja, akkor az miért ne szerethetné még a párját maximálisan? Vagy akkor ott már bibi van a kapcsolatban?? Vagy egyszerűen csak előtört egy ösztön, ami túl hirtelen volt? Bár ennyire nem lehetünk hirtelenek, nem?!
Vagy egyszerűen ide is a megszokott közhely jöhetne, hogy NEM VAGYUNK EGYFORMÁK??

 

A nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.

(Audrey Hepburn)

 

 "Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."

(Gabriel Garcia Márquez)

"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."

(Benjamin Disraeli)

"Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, egy bűnöst szeretni. Ha valóban szereted, meggyógyíthatod, támogathatod, megmentheted."

(Michel Quoist)

... már tudom, hogy a múltban élni a legszörnyűbb dolog, megmérgezi a lelked... "

                                                                                           chihiro

... a szerelem? Valami megfoghatatlan, mámorító ami csak a tiéd valami amit nem értesz, s ha elillan ráébredsz nem is őt szeretted csak magát a szerelmet… ... "

                                                                                           Róza

... naív, kíváncsi és bízz, hagyd hogy meghódítson a világ ,hogy utána te is meghódíthasd őt ... "

                                                                                           Róza