Pinceajtó

Miért nem merünk mindent kimondani? Miért félünk a másik reakciójától? Miért zárkózunk el bizonyos dolgok elől? Miért nem adunk ki magunkból minden pozitív és negatív érzést is??? Miért vagyunk olyan szerencsétlen, félők, akik saját társukkal, szülőjével v. barátjával nem merik megosztani minden egyes érzéseiket, gondolataikat, vágyaikat, aggodalmaikat, kicsattanó örömüket?? Vagy nem szabad mindent kiadnunk, mert akkor unalmassá válunk vagy nem lesz semmi misztériumunk, félünk nyitott könyvvé válni?? Mivel jobb, blokkot képezni? Mivel jobb, hogy bennünk él egy mondat, egy érzés, bármi, és nem engedjük szabadon??? Semmivel!!!! Mi mégis csendben hallgatunk.....ahelyett, hogy lenne merszünk szabadnak lenni, szabadon érezni, beszélni, nem félni a következményektől, hisz a félelem jót nem szül....gyengék vagyunk, s egonk erős....bezár sok mindent belénk, amit mi legszívesebben kiszakítanánk, kiordítanánk magunkból.....talán még akkor is, ha attól nem változna semmi, de mégis megkönnyebbülnénk, pillanatnyi lebegés fogna el.....talán.

Az ember egy nagy kérdőjel....