.....az ember alapvetően monogám vagy poligám természetű lény???

Nehéz dönteni! A társadalom alakította ki a monogámia helyességét? Hogy az legyen a követendő? Vagy az élet, és emberi mivoltunk változása a korral, életvitellel stb?
Vagy csak némely férfiak vadászösztöne túl erős? Persze nők is vannak jócskán..... Vagy ok nélkül nem lépne félre senki?? Nem, abban az egyben biztos vok, hogy vannak, akiknél minden stimmel otthon, mégis félrelépnek néha.....de persze párjukat szeretik, s érzelmileg a másik nem jelent semmit, csak egy numerát...... De akkor miért kell? Akkor lélekben nem oké az ember, s mégis vmi pluszt ad kis lelkivilágának, ha félremegy?
Ha valóban megtaláljuk a másikfelünket, akkor úgy képzelném, hogy nem lép félre sem nő, sem férfi. Hogy van annyi önkontrollja, tartása és tisztelete a másik felé, hogy nem teszi meg. :)
De ha elfojtunk vmit, az nem jó, és később felszínre tör......ezt mondják egyesek.....akkor most mi a jó??
Nem tudok biztosan dönteni! Nem tudok 100%-ig arra szavazni, hogy a monogámia vagy a poligámia a normális.
Szeretném, ha a monogámia lenne az, és annak híve vok! Mégis azt mondom, hogy sosem tudhatom, mit hoz a jövő......ha vki félrelép, és megbánja, akkor az miért ne szerethetné még a párját maximálisan? Vagy akkor ott már bibi van a kapcsolatban?? Vagy egyszerűen csak előtört egy ösztön, ami túl hirtelen volt? Bár ennyire nem lehetünk hirtelenek, nem?!
Vagy egyszerűen ide is a megszokott közhely jöhetne, hogy NEM VAGYUNK EGYFORMÁK??